Lassan ez a terület válik a személyes blogommá, és ide írom minden bajom, bánatom . De annyi előnye megvan, hogy egyetlen munkatársam sem olvassa, így nem kell félnem, hogy eljut hozzájuk. Sőt talán maximum egy ember olvassa, aki érti is.

Hát igen, az elmúlt két év jó volt, szerettem a kis csapatot, és nagyon sokat tanultam tőlük. De sajnos nyolc hónapja minden megváltozott, a csapat maradt ugyanolyan jó és összetartó, csak a háttér vált bizonytalanná, és érkezett egyre kevesebb és kevesebb munka (erről legyen elég ennyi), az ígéretek pedig csak ígéretek maradtak. Én mindent megtettem, kitartottam, megváltoztattam az életvitelemet, hogy kibírjam a gyakran akadozó vagy hiányos fizetésemből. Legtöbben ilyen helyzetben leleptek volna, én nem tettem. Folytattam a fejlesztéseket, gyakran hétvégéztem, hajtottam mint a güzü, de nem akartam az a fogaskerék lenni, ami megakasztja a hatalmas gepezetet. Nem is lettem az, és a maximumot kihajtottam magamból.

De milyen áron? Felborult az életem, fizikailag és szellemileg kezdtem tönkremenni. A stressz, az aggódás a holnapi betevőért és a több hónapja késő befizetetlen számlákért. De erősnek hittem magam. Nem voltam az. Egy ember figyelme, közelsége, és barátsága tartott egyben (sosem fogom tudni megköszönni elégge). De én is lassan már kellemetlenül éreztem magam, hogy ennyire próbáltam rá támaszkodni (még ha nem is vette észre), ennek és sok egyéb oknak köszönhetően, eldöntöttem itt az ideje váltani. (no meg kaptam egy lehetőséget is)

Bementem az egyetlen komolyabb hasonló területen mozgó céghez magyarországon (akik nem mellesleg a világ legjobbjai közé tartoznak). Állásinterjú után visszahívtak, megnézték az elküldött referenciám, és az volt az első kérdés tegnap, milyen hamar tudnék kezdeni. Felsoroltak fél évnyi feladatot, hogy mivel kellene foglalkoznom első körben (próbáltam leplezni a kíváncsiságom, hogy milyen eszméletlen jók és bármelyikkel szívesen fogok foglalkozni... érdekes területek, nagy kihívások, ezek éltetnek engem), és megbeszéltünk egy nem túl távoli idopontot kezdésnek. Lesz szerencsére egy hét pihenőidőm, így újúlt erővel, nyugodtan vághatok neki az új munkahelyemnek. Újra 100%-on pörögve, új kihívások, új munkatársak (és talán idővel barátok), és végre nyugodt környezet. Az amit megérdemlek.

Ennyi.

És mégegyszer köszönöm. Meg fogom hálálni... Valahogy...